Rövid ismertető


Háttérsugárzási Monitoring rövid bemutatása

Életünk során szervezetünket sokféle sugárzás éri. Ezek nagy részét érzékszerveinkkel érzékeljük: látjuk a fénysugarakat, bőrünkön érezzük a hősugarakat. Van azonban a sugárzásoknak olyan csoportja, amelyek jelenlétét, erősségét egyetlen szervünk sem érzékeli, de amelyeknek a szervezetünkre gyakorolt hatása olykor mégis megjelenik.

A légkörben található sugárzó anyagok terjedésének követésére épült ki hazánkban az országos sugárzás figyelő, ellenőrző és jelző rendszer, amelynek legfontosabb része a több mint 130 darab radiológiai monitoring távmérőállomásból álló hálózat. Ezek a szabad téren álló mérőállomások olyan érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek folyamatosan mérik a szabadtéri környezeti gamma háttérsugárzás változását: az ország területén mérhető környezeti sugárzás dózisteljesítményét.

Egy sugárzási tér biztonságának megítélésekor a fő szempont, hogy abban mekkora sugárterhelés érné az emberi szervezetet. A pillanatnyi sugárterhelés mértékét a dózisteljesítmény adja meg. Az élő anyag esetében a sugárzás az elnyelő szövet jellemzőitől függően más biológiai hatást fejthet ki, amelynek jellemzésére az effektív dózisegyenérték szolgál.

A háttérsugázásból eredő egyenérték dózisteljesítmény mértékegysége a nanosievert/óra (kiejtése: nanoszívert per óra), rövid jele: nSv/h.

A természetes háttérsugárzás átlag mértéke Magyarországon 50-180 nSv/óra körül ingadozik. Ez az érték függ a többek között a helyi természeti adottságoktól, pl. a tengerszint feletti magasságtól, a talaj típusától. Az ingadozást természeti hatások, időjárási körülmények (légnyomás, csapadék típusa, mennyisége és intenzitása) változásai is befolyásolják.

A mérési adatok alközpontokba, majd onnan egy főközponti adatgyűjtőbe kerülnek, ahol folyamatosan figyelik a távmérőállomásokról beérkező adatokat és jelzéseket. Amennyiben valamelyik mérőállomáson a dózisteljesítmény nagysága jelentősen megváltozik, akkor azonnal megkezdik annak kivizsgálását, vagy - ha indokolt – helyszíni ellenőrzés, illetve szükség esetén a megelőző óvintézkedések elrendelését. A figyelmeztetési szint 250 nSv/óra, a riasztási szint 500 nSv/óra. (Ezek a jelzési szintek valós veszélyt nem jelentenek, csak azt jelzik a szakemberek számára, hogy célszerű utánajárni és megvizsgálni mi okozhatta, illetve okozza a szint növekedést, mielőtt az a lakosság biztonsági kockázattal járhatna. Ezért is nevezik ezt a rendszert országos sugárzás a figyelmeztető (előrejelző) és riasztó rendszernek).